♥ A kutyám az eggyetlen akinek bármit,bármikor elmerek mondani,és ő mindíg figyelmesen végig hallgat.. :) ♥

♥Lehet,néha hülyének nézel,mikor csak oda ülök melléd és elkezdek hozzád beszélni..te nem tudsz visszaszólni...mégis megértesz...ha szomorú vagyok te segítesz rajtam. Bármit elmondhatok neked,tudom,te nem adod tovább.♥

"Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát és enni adunk neki, akkor soha nem fog megharapni. Ez a különbség a kutya és az ember között."

"Nem mindig látod, mi az, ami egy kutya szívében rejlik, de ha bízol benne, esélyt adsz neki, hogy megmutassa, mire képes."

Egy nagyon szomorú történet egy kutyáról. :'(

 

"Hathetesen magatokhoz vettetek, sokat
játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog
voltam veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a
mozgás- igényem és vele együtt az étvágyam
is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha
odamentem egy simiért, sokszor belém is
rúgtak.
Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan
boldog voltam, végre hónapok óta először látok
mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén
álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam
utána, de mire visszaértem, ti már sehol sem
voltatok.
Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,
labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt
olyan is, aki rá is gyorsított. Ki akartam futni az
út szélére, mert nagyon féltem.
Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon,
éstöbbet nem tudtam felállni. Nagy nehezen
kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni,
de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt.
Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még
mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy
visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam,
senki nem állt meg segíteni.
Többórás fekvés után megállt mellettem valaki,
nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba.
Egyfehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz,
amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta.
Új gazdám, aki tizenöt perce ismert, nagyon sírt
és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat,
hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki
mondani: Köszönöm. Aztán elaludtam, az utolsó
dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett
zokogása volt.
Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim
sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a
cipőket és nem eszem annyit, még mindig
élhetnék.." ♥.

(Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem van és volt is kutyám. Igazából én ezen mindig sírok.... utálom az ilyen embereket. )

Oldal: Kutyás idézetek/történetek.♥
LoveWordForever. LWF. : ) - © 2008 - 2024 - loveword.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat