tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled?!
*
van aki a nevét a karjára tetováltatva, aki felvési a suli WC fülkéjének ajtajára, aki azt kiálltja "szeretlek". én mégis más vagyok. nem tetováltatok, nem vések és nem szólok, de a te neved mégis ott a szívemben..
*
felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. de mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?!
*
hányzik, de mégis szúró szemekkel gondolsz rá, imádod, de mégis gyűlölet fakad ki belőled, övé akarsz lenni, de mégis meghátrálsz, felejteni szeretnéd, de mégis mindig ő jár az eszedben, összetört mindened, mégis stabilnak mutatod magad, sírni szeretnél, de mégse vagy rá képes..
*
'megértem', ha csak a testemet akarod, és ha csak arra kellek. de nagyon kérlek, egy pillanatra se próbáld elhitetni velem, hogy sokat jelentek neked. ne nézz hosszan a szemembe, és mondd, hogy szeretlek, majd csókolj meg tele szenvedéllyel, mert naiv vagyok, és a végén még elhiszem. és azt nagyon nem szeretném.
*
letörlöm hát az arcomról a könnyet, nem sírok én már soha miattad többet, te akartad, hogy ez most így legyen, hát nélküled megy tovább az életem.
*
nem vagyok belé szerelmes !! ő csak egy barát..
de imádok vele lenni, tetszik amikor mérges, a szeme,a mosolya és hiányzik, ha nincs mellettem :)
*
el se tudod képzelni mennyire tudnálak szeretni.. ha hagynád !
*
bárcsak meg tudnám neki mondani, hogy szeretem teljes-tiszta szívemből ..
*
mikor beleszeretsz nem gondolsz arra, hogy csalódást okozhat. akkor csak rá tudsz gondolni, nem érdekel a matek példa, a fizikai kísérlet. ilyenkor az irodalom órai szerelmes versek a szépek. azt hiszed, hogy a ti szerelmetekről írták. pedig nem. a költő élte át és nem ugyanaz a sorsotok. vannak hasonlóságok, de minden szerelem más.. aztán a boldogságnak kezd vége lenni. a vers sem olyan, mint régen. semmi nem olyan, mint régen. egyszer csak egyedül maradsz és sírsz :\
*
had higgyem csak egy pillanatra, hogy hercegnő vagyok, és még rám is vár valahol a szőke herceg fehér lovon !
*
senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. minden vigasz erőtlen és hamis. főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". nem igaz.
ez nem olyan seb, ami gyógyul. a fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább! ha elfelejtjük! amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. a felejtésre. ez azonban, ha valóban szeretünk nem lehetséges. a szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk! semmi más. jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben.. mindegy. a hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. nem is az emléke, a hiánya él bennünk.
..sok idő után ez úgy jelenik meg, hogy "nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!"
és ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben ..
*
ellöktél.. nagyot estem, s innen a földről már látom, hogy ki is vagy! utálni szeretnélek, de ez nem megy :\
*
az idő múlásával halványulnak az emlékek, melyek hozzád kötnek. de elfeledni sosem foglak , szívem mélyén mindig ott leszel.
*
minden amit valaha a szerelemről hinni véltem folyamatosan változott minden csókod után, ugyanis előtte azt hittem, hogy jobban már nem is szerethetlek ♥
*
már elmúlt, elment.. nem tudod visszahozni, sajnálod, de ennek így kell lennie. majd egyszer mosolyogva fogsz rágondolni.. majd, nem most. most
csak sirassad.. lehet, hogy nem érdemli meg a könnyeid, de ő is az életed egyik része volt és szörnyen hiányzik !
*
el akarom hitetni magammal, hogy még mindig itt van? vagy azt szeretném maradjon belőle valami, ha örökre elmegy ?!
*
szeretem azokat az embereket, akik meg tudnak nevettetni még akkor is,
mikor nem akarok mosolyogni !
*
néha, ha azt mondom: jól vagyok! csak arra vágyom hogy valaki a szemembe nézzen és azt mondja: mondd az igazat!
*
elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. számunkra te sohasem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok !
*